Pusztaszer – egy elfeledett vadászterület

Leírás

„Csongrád megyében, Szegedtől valamivel északnyugatra, a Tiszánál fekszik őrgróf Alexander Pallavicini mindszent–algyői majorátusa a pusztaszeri vadászkastéllyal. A rohanó Tiszánál – amit akkoriban még nem szabályoztak – a mezőgazdálkodás valóban kényes dolog volt. A művészies teremtőerő következtében nagy mező- és erdőgazdálkodási mintagazdaság nőtt ki a földből. Most egyszeriben a vadnak is lett élettere, a gyarapodó mezőgazdálkodás az apróvadnak nem sejtett növekedési lehetőségeket teremtett. Élénk vadóvó tevékenység indult, és néhány év múlva a vadászúr vendégeinek olyan terítéket kínálhatott, ami végül legendává vált. A pusztaszeri vadászat vadászkörökben fogalommá lett” – írta gróf Hubert Vojkffy. Nos, e legendás vadászterület történetének részletes feldolgozása, Pusztaszer, a Pallavicini család által rendezett vadászatok monográfiájának megírása mindeddig váratott magára: ezt az impozáns, egyben hiánypótló feladatot Pinjung Emil Csongrád-Csanád megyei tájegységi fővadász vállalta magára, akinek gyökerei őt magát is e nevezetes hely földjéhez kötik, így a személyes érintettség elhivatottságával látott hozzá a fennmaradt dokumentumok és emlékezések, az eddig soha nem vagy csak ritkán látott archív fényképanyag összegyűjtéséhez és rendszerezéséhez. E hatalmas és áldozatos munkának az eredménye ez a könyv, melyről a család leszármazottja, Alfonso Pallavicini a következő szavakkal ajánl az olvasónak: „Elmondhatatlanul boldog vagyok, hogy ez a könyv elkészült, hiszen a második világháború után születtem, így nem volt alkalmam részt venni a lenyűgöző pusztaszeri vadászatokon. Édesapám és barátai nagyok sokat meséltek róluk, de sajnos egyikük sincs már köztünk. Csak 1990 után tudtunk visszatérni, de szerencsésnek érzem magam, hogy a mai napig lehetőségem van újra és újra, rendszeresen meglátogatni az elképesztő vadászterületet, és alkalmanként ott vadászatokat szervezni. Remélem, hogy ez a könyv felidézi és megőrzi ezeket az elfeledett pillanatokat, és talán lehetővé teszi számunkra, hogy továbbra is azon dolgozzunk, hogy a hajdani vadászterület ismét régi pompájában tündökölhessen.”