Az 1930-as, 40-es évektől kibontakozó időszak korszakváltó volt a magyar természetvédelem történetében. Ekkoriban ismerték föl, hogy az afféle szabadtéri muzeológiához hasonlítható, korábbi felfogás idejét múlta már, és a teendőket a sokféle élő meg élettelen értékkel működő rendszerek fenntartására kell alapozni. Emlékezéseivel a szerző természeti környezetünk óvásának ezt az útkereső, szemléletváltó évtizedeit idézi fel.
